Isten hozott a honlapunkon!                                                

A mi szép ünnepünkön…
Szent István ünnepe Rahón

    Egészen egyedülálló és különleges ünneplésre gyûltek össze a rahói és Rahó környéki hívek a Nepomuki Szent János Plébániatemplomban 2009. augusztus 20-án, Szent István ünnepén. A képviselõtestület és a hívek egyhangú elhatározása alapján ettõl a naptól fogva évente különleges módon ünneplik meg Szent István ünnepét, mint fogadalmi kisbúcsút, mert „utódaink emlékébe szeretnénk vésni egyházközségünk magyar gyökereit, minden jóakaratú rahói magyar embert, akik erejüket és tehetségüket azért áldozták, hogy egyházközségünk, itt Európa Szívében ma is éljen és virágozzon.” – jegyzi az ünnepi határozat.

    A szentmise fõcelebránsa és ünnepi szónoka Dr. Osztie Zoltán budapest-belvárosi plébános úr volt, akivel együtt mutatta be a szentmisét Mikulyák László rahói valamint Rácz István técsõi plébánosok. Osztie Zoltán plébános a kõsziklára épített ház evangéliumi szakaszra építve emelete ki, hogy a magyarság megmaradásának itt a szórványban, csakis a család szeretete és tisztelete lehet, valamint a ragaszkodás a templomhoz és az iskolához, amely a magyar jövõ megmaradásának a záloga, ahogy ezt Szent István király is felismerte. A másik alappillére a szentistváni örökségnek a Mária-tisztelet, amelynek bizonysága, hogy már 1000 tájékán híresség vált székesegyházat épített Székesfehérváron. Ide nemzeti zarándoklatot szervezett, ami mutatja népünk Mária-tiszteletének õsiségét. Szent István mély hite életszentségének a forrása, ami miatt vált Isten elõtt felelõs uralkodóvá. Nem azért lett szent, mert jó király volt, hanem mert szent volt, ezért volt jó király, a szentség pedig a Szent Istennel való kapcsolat jelzése. „Az életszentségre törekvés tehát Szent István üzenete a mának” – mondta a szónok. Szentbeszéde után a Zoltán atya megáldotta a magyar szalaggal átkötött új kenyereket, hálát adva Istennek az idei termésért.

    A felajánlási körmenetben ifjak és idõsek együtt hozták az áldozati adományokat az oltár elé. A szentáldozást és ünnepi áldást követõen tartották meg a helyi magyarok az ünnepi megemlékezést, melynek elején Tulejbécs Emília, a kõrösmezõi magyar iskola diákja szavalt, majd Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke tartott ünnepi beszédet. A Szent István király tiszteletére készült oltárképet Dr. Osztie Zoltán atya áldotta meg.
    A templomi ünnepség után Mikulyák László plébános atya a járási hivatal nagytermébe hívta az ünneplõket, ahol a derceni Gyöngyösbokréta Népi Együttes táncolt magyar néptáncokat, amelyet magyar énekek és nemzeti érzésû versek tettek színessé. Ennek az ünnepnek a különlegessége volt, hogy Bacskai József beregszászi fõkonzul beszéde után a Rahói Római Katolikus Plébánia és a Budapest-Belvárosi Fõplébánia két vezetõje egy együttmûködési szerzõdést irt alá, mely szerint a jövõben a két egyházközség lelkipásztorai és hívei a Szent István-i örökség szellemévben kívánják gazdagítani és testvérileg segíteni egymást. A szép ünnep záróakordjaként Mikulyák László plébános és Dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke egy „rahói”-, Dr Osztie Zoltán plébános és Bacskai József fõkonzul pedig egy „budapesti” emlékfát ültetett el a plébánia kertjében, annak a fenyõnek a közelében, amelyet 1896-ban három társával együtt ültettek a rahóiak emlékezetül utódaik számára.
    Az augusztus 20-a megünneplése örökre emlékezetes ünnep marad a rahói és környéki hívek számára, akik ezekben az ünnepi pillanatokban különleges módon is megérezték magyar önazonosságuk szépségét, és azt a közös Szent István-i örökséget, amely minden kor minden magyarját elválaszthatatlanul eggyé kovácsol.
    Istennek legyen hála ezért a felemelõ ünnepért.